Mozgásszervi betegségeknek nevezzük az izmok, ízületeket és csontok kóros elváltozásait, melyeknek több típusát ismerjük. A betegségcsoport hazánkban nagyjából minden ötödik-hatodik embert érint. A kór kiegészítő kezelésére, és főként a tünetek enyhítésére több gyógynövény is alkalmas.
A népi gyógyászat régóta kedveli és használja a forrasztófű, sarkosfű és más neveken is ismert fekete nadálytövet (Symphytum officinale). Ezt a borágófélék családjába tartozó évelő növényt egyaránt alkalmazzák fekélyekre csonttörésekre, égési és más sérülésekre, sőt tüdőbetegségek kezelésére is; témánk szempontjából érdekesebb, hogy reuma, ízületi gyulladás, vérömlenyek, zúzódások, ficam, rándulás kezelésére is használatos. Gyökerét frissen, illetve szárítva is felhasználják pl. borogatások készítéséhez. Belsőleg, illetve nyílt sebre nem alkalmazzák, mert így károsíthatja a májat, illetve terhesség esetén is ellenjavallt.
Az őszirózsafélék családjába orvosi székfű – ismertebb nevén: kamilla (Matricaria chamomilla) – virágzata és illóolaja gyógyító tulajdonságai miatt a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is szerepeln. A kamilla nem csupán a megfázás tüneteinek enyhítésére, illetve egyes emésztési problémákra javallott, hanem általános gyulladáscsillapító hatással is rendelkezik. Ínhüvelygyulladásban szenvedőkön segíthet a kamillás borogatás.
A káposztafélék családjába tartozó pásztortáskát (Capsella bursa-pastoris) legfőképpen vérzéscsillapító hatása miatt alkalmazzák, ugyanis a különböző flavonoidokon, kálium- és kalciumsókon, a kolinon és tiraminon kívül egy vérzéscsillapító peptidet is tartalmaz. (Vérzéscsillapító tulajdonságára utal népi elnevezéseinek egyike is: vérállatófű.) Emellett azonban vizelethajtó, illetve gyulladáscsökkentő hatása is ismert, továbbá évszázadok óta használják izomlazításra, izomfájdalmak enyhítésére.
A hegyi árnika (Arnica montana) az őszirózsafélék családjába tartozó faj. Drogja a (szárított) virágzata, amely több gyógyszerkönyvben szerepel Arnicae flos néven. Csak külsőleg alkalmazzák, többek között alkoholos kivonatát vagy forrázatát; kerülni kell, hogy ezek a szemmel, nyálkahártyával, sérült bőrfelülettel érintkezzenek. A népi gyógyászat rándulások kezelésére, izomfájdalmak enyhítésére használja.
Mindenképp szót kell még ejteni az árvacsalánfélék családjába tartozó fűszer- és gyógynövényről, a rozmaringról (Rosmarinus officinalis). Bár Dél-Európában honos, ám Magyarországon is régóta kedvelt. (Ezt bizonyítja többek között, hogy gyógyászati célú felhasználásáról már a 17. században szólnak írott hazai források.) A növény illóolajat, szaponint, cseranyagot tartalmaz. Olaját a népi gyógyászat nem csupán emésztési problémák orvoslására, valamint a gyomor-bél traktus kisebb görcseinek oldására, enyhe perifériás keringési zavarok enyhítésére használja, hanem izom- és ízületi fájdalmak csillapítására is. Nyersen és szárítva is régóta népszerű gyógyfürdők illatosítására – az így előkészített fürdővíz felfrissíti a szervezetet.
Végül ne feledjük: a leghatékonyabb gyógynövények sem helyettesítik a szakorvost, illetve szükség esetén a gyógyszeres vagy más kezelést.
