Napjaink egyik leggyakrabban elhangzó szava valószínűleg az oltás és a vakcina. Mindenki tudja, miről van szó, legalábbis van egy képe a dologról. Azzal viszont biztosan nincs mindenki tisztában, milyen izgalmas az oltások története, másrészt pedig nem árt az ismeretek felfrissítése sem.
A védőoltás (vakcina) gyengített (pl.
mumpsz, rubeola, sárgaláz elleni vagy a BCG oltás),
vagy elölt kórokozókat (influenza, szamárköhögés, kolera elleni oltás pl.),
azok ártalmatlanná tett részeit (pl. a diftéria és tetanusz elleni oltás) vagy
kész ellenanyagot tartalmazó készítmény. Viszonylag újabbnak számítanak az mRNS
típusú oltóanyagok. Ilyen például a Pfizer-Biontech koronavírus ellen
kifejlesztett, Comirnaty nevű vakcinája, amelynek oltóanyaga egy lipid
nanorészecskébe csomagolt RNS molekulát (mRNS) tartalmaz.
A védőoltások beadásának (vakcináció) célja a szervezet ellenállásának fokozása, hogy a szervezetben védettség alakuljon ki az adott kórokozóval szemben. Ha egy közösségben elegendő embert oltanak be egy adott betegség ellen, kialakul az adott betegséggel szembeni teljes védelem – pontosan ez a célja a koronavírus elleni védőoltásoknak is. A védőoltásoknak köszönhetően például 1977-től nincs feketehimlő a világban, és kb. 2000 óta Európa gyermekbénulás-mentes. Fontos azzal is tisztában lenni azonban, hogy a betegségeket kiváltó kórokozók ma is itt vannak körülöttünk, csak a védőoltások megakadályozzák a betegségek kialakulását, illetve kevésbé súlyossá teszik a lefolyásukat.
Szó sincs tehát arról, hogy többé ne lenne szükség a védőoltásokra.
A védőoltások az immunológiai készítmények közé tartoznak. Feladatuk nem a szervezet hibás működéseinek átállítása vagy szabályozása, hanem az immunrendszer megerősítése egy adott kórokozóval szemben. Éppen ezért a gyógyszerek esetében használt „mellékhatás” meghatározás helyett a szakemberek az „oltást követő nemkívánatos esemény” (OKNE, angolul AEFI, azaz Adverse Event Following Immunisation) szakkifejezést alkalmazzák.
Érdekességek az oltások történetéből
A feketehimlő elleni oltás megtalálásával már az időszámításunk előtti 2. század elején kísérleteztek Indiában és Kínában. Módszerük nem működött, bár az ötlet nem volt rossz: leszedték a hólyagokat az enyhe tünetekkel rendelkező betegekről, kiszárították, elmorzsolták, ezt kellett a védettségre vágyó embernek felszippantania.
A világon az első oltást a brit Edward Jenner sebész adta be 1796-ban feketehimlő ellen. Vakcinája hatékony volt, bár azt nem tudta, miért működik, hiszen a vírusok akkor még ismeretlenek voltak. Hátborzongató adalék a történethez, hogy Jenner gyerekekkel, sőt a saját fiával is kísérletezett. A brit sebész volt az, aki a vakcina szót kitalálta a tehén latin neve (vacca) alapján, észrevette ugyanis, hogy a tehénhimlővel fertőzött fejőnők és tehenészek nem kapják el a feketehimlőt. A rettegett betegséget végül 1977-re sikerült végleg felszámolni.
Magyarországon 1886-ban adták be az első oltást, Jenner feketehimlő elleni vakcináját. 1931-ben kezdtek szélesebb körű oltásba, amikor diphteria (torokgyík) ellen oltották be a gyerekeket. Az oltások nyomán a védőoltással megelőzhető betegségekben elhalálozottak számát a töredékére tudták csökkenteni. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szerint az oltások évente több millió halálesetet előznek meg világszerte.
___________________________________________________________________________________________________________
A koronavírus vakcinával kapcsolatos, a Magyar Orvosi Kamara által ajánlott részletes, az oltás működését, fejlesztését is részletező cikket ide kattintva érheted el.
