A mostani helyzet azért különleges, mert a koronavírus-járvány olyan időszakban érkezett, amikor a világ ideges, nyugtalan és fáradt a hosszú évek óta tartó megoldatlan, és nem egy esetben megoldhatatlannak látszó feszültségek miatt. Fábián Tamás pszichológussal jártuk körbe a témát.
Sok szempontból egyedülálló a mostani koronavírus-járvány. Nem csak azért, mert egy eddig ismeretlen vírus menetel végig a világon, korábban elképzelhetetlen számban kényszerítve otthonaikba és elkülönítőkbe emberek százmillióit. Nem csak azért, mert még a legodaadóbb orvosi kezelés ellenére is tízezrek halnak meg. Nem csak azért, mert az általa okozott közvetlen és közvetett gazdasági károk mértéke beláthatatlanul és felfoghatatlanul nagy.A mostani helyzet azért más, mert
a járvány olyan időszakban érkezett, amikor a világ ideges, nyugtalan és
fáradt. A terrorizmus, a klímaválság, a
háborúk, a migrációs krízis, a felborult világrend, az ezek nyomában járó
politikai-ideológiai változások olyan nagy nyomást helyeznek sokakra, amit
nehéz elhordozni.
A közösségi média egyszerre áldás és átok ilyen helyzetben. Jó, mert gyorsan és hatékonyan eljuthatnak hozzánk a lényeges információk, melyek életmentőnek bizonyulhatnak. Átok, mert sok hamis hír, egyszerű tudatlanságból vagy éppen tudatos gonoszságból eltorzított információ is megtalál bennünket, ami meggyengíti a járvány elleni egyéni és közösségi védekezésünk erejét. A mostani járvány azért különleges, mert az emberek pszichés immunrendszere az elhúzódó és megoldatlan világméretű feszültségek, valamint a közösségi média ezeket felerősítő hatására kritikus mértékben meggyengült.
A járványok jól definiálható pszichés következményekkel járnak
A betegség terjedésével együtt jár az általános szorongás-szint növekedése, a megfertőződéstől való félelem. Aggodalmat kelt, hogy hogyan fog történni az ellátásunk alapvető élelmiszerekkel, szolgáltatásokkal. Ezek ellen a leghatásosabb ellenszer a gyors, pontos és megbízható tájékoztatás. Ha az így kapott információk alapján be tudjuk jósolni, mi vár ránk, milyen eszközökkel védekezhetünk, és hogyan segítenek ebben bennünket az illetékes hatóságok, nyugodtabbá válunk.
Ugyanakkor nem
véletlen, hogy ilyenkor különösen nem szeretnénk kiszolgáltatottá válni, a
sorsunk feletti irányítást még inkább a kezünkben akarjuk tartani, ezért egyéni
előnyökre akarunk szert tenni, akár a többi embertársunk rovására is.
Láthattuk, a járvány hírére pánikszerű felvásárlásba kezdtünk, nehezen fogadtuk
el a „maradj otthon” üzenetét, egészen addig, amíg nem éreztük, hogy amit
lehetett megtettük magunkért és családunkért, „biztonságban” vagyunk.
