Pikkelysömör: bárkinél kialakulhat?
A pikkelysömör (pszoriázis) súlyos testi és lelki tüneteket okozó betegség, mely a világ szinte minden szegletében ismeretes, ennek ellenére végleges gyógymódja egyelőre még nincsen. Tünetileg remekül kordában tartható, azonban teljesen nem szüntethető meg. A kellemetlen tünetek már egészen kisgyermekkorban is jelentkezhetnek, de gyakori, hogy csupán 30-40 éves korban alakul ki. A pikkelysömör részben örökletes, részben pedig a környezeti hatások állnak mögötte, de semmiképpen sem fertőző.
Mitől alakulhat ki?
A betegség kialakulásának pontos oka ismeretlen, azonban azt már biztosan tudjuk, hogy több együttes tényező okozza. A pikkelysömör úgynevezett multifaktoriális megbetegedés, mely hátterében genetikai tényezők és az életkörülmények együttes hatásai állnak. Azonban fontos tudni, hogy nem maga a betegség, hanem az arra való hajlam öröklődik csupán. Ahhoz, hogy a hajlamból megbetegedés legyen számos provokáló tényező játszik közre, ilyenek lehetnek a különböző sérülések, gyulladások, fertőzések vagy olyan betegségek, mint a cukorbetegség, máj betegség, de egyes daganat típusok is jelezhetnek ilyen módon. Amennyiben az egyik szülő pszoriázisos, úgy 20-30 százalékos eséllyel lesz érintett a gyermek is, ha mindkét szülőt érinti a betegség, akkor ez 60-70 százalékra nő.
Milyen tünetekkel jár?
A tünetei olyan egyértelműek, hogy nagyon kevés esetben szükséges szövettan a diagnosztizálásához. Jellemzően azokon a területeken jelentkeznek, ahol a legnagyobb irritációnak van a test kitéve: testhajlatok, ruhaneművel, napfénnyel, széllel való érintkezés. Ennek megfelelően általában a test külső felszínét érinti a betegség, a könyök-, térdtájékot, a mellek és a has alatti redőket, a hajas fejbőrt, combhajlatot és súlyosabb esetekben átterjedhet a tenyérre, az arcra, vagy a végtagok belső bőr felületeire. A pikkelysömör vastag, viaszfehér, pikkelyes hatású pörkök, melyek száraz tapintásúak, rendszerint nem nedveznek, nem fekélyesednek és nem jár fájdalommal. A betegség lefolyása egyénenként változik, egyeseknél csupán apró területen jelentkezik, és évekig stagnál, másoknál jobb és rosszabb időszakok váltják egymást.
Van rá gyógymód?
Végleges gyógymódja nem ismert egyelőre, így minden esetben tüneti kezelésre van szükség. A bőrgyógyász általi kezelés az adott tünetek megszüntetésére irányul, mely enyhébb esetekben helyi kezeléssel jár. Erre a célra kikevert krémekkel és sós fürdővel történő hámlasztás segít eltávolítani az elhalt hámsejteket az érinett területekről. Súlyosabb, nagyobb kiterjedésű betegségek esetén a külső kezelést belső terápiával is ki kell egészíteni. Az A-vitaminból származó retinoidok jó hatással vannak a folyamatra, segítenek normalizálni a szarusodás folyamatát. Esetenként előfordulhatnak ízületi panaszok is, ilyenkor kórházi kezelés javasolt.
Ha a genetikával nem is tudunk szembe szállni, néhány külső tényező megváltoztatásával mégis csökkenthetjük a kialakulás esélyét, illetve a betegség súlyosságát. Védekezzünk a hideg ellen, és hidratáljunk rendszeresen, óvjuk a bőrünket az irritációktól. A hidratálásból a fejbőrt se hagyjuk ki, hiszen kimondottan veszélyeztett területnek számít és a legtöbb külső hatásnak van kitéve. Illetve ne hagyjuk, hogy túl száraz legyen a helyiség levegője, ahol a mindennapjainkat töltjük, párologtassunk. Minél kevesebb stressznek tegyük ki magunkat és figyeljünk oda az étrendünkre.
