Peru és Chile hegyvidékén őshonos, az ott lakók mintegy ötezer éve termesztik a burgonyát. Európába az első hódítók hozták az 1540-es években. Itt nem fogadták nagy lelkesedéssel, de a 17. század végén Európa-szerte bekövetkező éhínség idején megkedvelték. Azóta az egész világon elterjedt, manapság a burgonya alapélelmiszernek számít.
A burgonyának, más néven krumplinak sokféle fajtája van, melyeket az érési idő, a héj, a hús színe, és a gumó alakja szerint lehet megkülönböztetni. Fogyasztani kizárólag a gumóját szabad: a virágából keletkező bogyókban, a növény felszíni zöld részeiben, a burgonyagumó „szemeiben" (rügyeiben) és a napon tartott gumó megzöldülő héjában méreganyagot, szolanint fejleszt. Ezeket a részeket a krumpli tisztításakor el kell távolítani.
Mi van a gumóban?
A burgonya mintegy 18 százalék szénhidrátot (keményítőt), 1-2 százalék fehérjét, jelentős mennyiségű C-vitamint, emellett B1-, A- és K-vitamint tartalmaz. Fehérje alkotó elemei közt megtalálhatók a lizin és a metionin esszenciális aminosavak. Kiemelkedő káliumforrás: 340 mg/100 g.
A burgonyafélék (krumpli, paradicsom, paprika, padlizsán) alkaloidákban gazdag zöldségek. Az alkaloidák nitrogéntartalmú, lúgos kémhatású vegyületetek, gyógyászati célra is használják. A burgonya bázisképző, lúgosító hatású zöldségféle. Könnyen emészthető, ezért a diétákban is megbecsült helye van. Egész évben fogyaszthatjuk. Hűvös, sötét helyen sokáig eltartható, bár a tárolt burgonya C-vitamin-tartalma mintegy 600 mg/kg-ra csökken.
Sülve-főve
A burgonya az egyik legváltozatosabban elkészíthető zöldségünk, felhasználása szinte kimeríthetetlen. Lehet belőle leves, főzelék, köret, saláta, tálalhatjuk sütve, főzve, töltve, felhasználhatjuk kenyér, gombóc, nudli és egyéb tészták alkotórészeként, főzelékek, krémlevesek sűrítő anyagaként, tartalmas egytálételek összetevőjeként. Fogyókúrázók is nyugodtan fogyaszthatják a burgonyát, a zöldség ugyanis része lehet egy alacsony kalóriatartalmú egészséges diétának. De ne zsírban, olajban sütve egye a fogyni vágyó, mert így nehezebben emészthető, és magasabb az étel kalóriatartalma.
Tippek
A burgonyagumó vitamin- és ásványi anyag tartalmát megfelelő elkészítéssel megóvhatjuk. Héjában sütve vagy főzve jobban megőrzi értékes összetevőit, de hosszabb az elkészítési ideje. A meghámozott, fölaprított burgonya rövidebb idő alatt megfő vagy megsül, de akár 75 százalékkal is csökkenhet az étel ásványi anyag tartalma. Ezért a vízben főtt burgonya főzőlevét ne öntsük ki, hanem használjuk fel zöldséglevesek, például hagyma-, póré vagy brokkoli krémleves készítéséhez.
Diétás burgonyapürét a legegyszerűbben úgy készíthetünk, ha annyi vízben tesszük fel főni a megtisztított, fölaprított burgonyát, amennyi éppen ellepi. Amikor megfőtt, nem szűrjük le teljesen, egy ujjnyi főzőlevet meghagyunk, azzal együtt pépesítjük. Só nélkül is finom!
Gyógyhatások
A nyers burgonyaszeletek nedve lágyítja, tisztítja a bőrt. Reszeléke enyhíti a szem körüli duzzanatokat, hűsíti a nap égette bőrt. Pépjével pattanásokat, aranyeres csomót kezelnek. Nedvével keléseket vagy forrázott sebeket gyógyítanak. Ajánlják székrekedésre, köszvényre, gyomorégésre, csípések lelohasztására és a fájdalom enyhítésére.
Burgonya csőben sütve
Hozzávalók 4 főre:
800 g tisztított burgonya, 40 g margarin, 40 g finomliszt, 80 g tejföl (zsírszegény), 40 g trappista sajt, 2 db tojás, 2 dl tej, szerecsendió, só
Elkészítés:
A megmosott burgonyát héjában megfőzzük, majd leszűrve a héját lehúzzuk és karikákra vágjuk. Ezután margarinnal kikent jénai edénybe vagy tepsibe terítjük bele. A margarint és a lisztet habzásig hevítjük, a tűzről levéve állandó keverés mellett hozzáöntjük a tejet, reszelt szerecsendióval, sóval ízesítjük, és tűzön lassan besűrítjük. Ha elkészült, kicsit hűlni hagyjuk, majd hozzákeverjük a tejföllel elkevert tojássárgáját, a reszelt sajt felét, a habbá vert tojásfehérjét. Ezzel a mártással öntjük le a burgonyát, a tetejét megszórjuk a maradék reszelt sajttal és a sütőben pirosra sütjük. Köretként és egytálételként egyaránt fogyaszthatjuk.
Tápanyagtartalom 1 főre:
Energia: 414 kcal (1733 kJ), fehérje: 13 g, zsír: 17,8 g, szénhidrát: 50,6 g.
Nem ajánljuk: cöliákiában (lisztérzékenységben), tejcukor-érzékenységben, hasmenéses állapotban.
Ajánlott: minden más bélbetegségben egyéni tűrőképesség függvényében.
(A receptet dr. Jávor Tibor - dr. Moser Györgyné: A bélbetegségek és étrendi kezelésük című könyvéből választottuk, amely megvásárolható
könyv- és webáruházunkban: www.gyogyhironline.hu.)
Kolimár Éva