A fájdalom a szervezet jelzése, nem betegség, hanem egy tünet, így elsősorban a kiváltó okot kell megszüntetni!
„Sok fájdalom van az életben, ez igaz, de mennyi élet van a fájdalomban” – tartja a mondás. Valóban, ha belegondolunk, a fájdalom a szervezet jelzése, egy figyelmeztetés, hogy valami nincs rendben, egy üzenet, hogy a probléma okát meg kell keresni. Az emberiség mindig is használt gyógynövényeket a betegségek, sérülések gyógyítására, tehát hatékony megoldásokat találhatunk a természet patikájában, de tudnunk kell, hogy ez csak tüneti kezelés. Ha az érzés néhány nap alatt sem múlik, mindenképpen menjünk orvoshoz! A fájdalomcsillapítással kapcsolatos tudnivalókba dr. Matos Lajos kardiológus szakorvos avatott be minket, aki a témában több tanulmányt is írt.
Véget nem érő?
A fájdalomérzet a bőr, illetve a belső szervek úgynevezett fájdalom-receptoraiból indul ki. A legkevesebb fájdalomreceptor a talpunkon van, és kevés található a belső szervekben (zsigerekben) is. Ez a magyarázata annak, hogy néhány súlyos szervi problémát (például a máj betegségét) sokáig nem érzünk. Egy internetes gyűjtés
szerint a visszatérő fájdalmak között leggyakoribbak a derék-, nyak- és hátfájdalmak.
A férfiasság próbája?
Hippokratész a fájdalomcsillapítást isteni feladatnak tartotta, és azt vallotta, hogy minden orvosnak szent kötelessége a szenvedések csillapítása. Az orvostudomány atyja Kr. e. 400 körül fűzfalevelet javasolt a szembetegségekre és a szülési fájdalom enyhítésére. Platón azt állította, hogy a fájdalomérzés nem csupán perifériás (test belsejéből vagy külső részéről érkező) ingerlés hatására, de lelki megrázkódtatás miatt is kialakulhat. A fájdalomingerek szerinte az agy közvetítésével jutnak el a lélekbe. A görög irodalomban is sok helyen esik szó a fájdalomról. A kor orvosai ismerték a hipnózist – a kábulatot gyógyító, mély álom követte. A római korban apróra vágott és borssal, borral kevert fűzfaleveleket használtak a kólika ellen, a köszvényt pedig a levelek és a kéreg főzetével gyógyították. Dr. Matos Lajos (orvos, belgyógyász, kardiológus főorvos, egyetemi tanár, az orvostudomány kandidátusa, 1935-2017) lapunknak korábban arról is beszélt, hogy a 18. században először Edward Stone tiszteletes jegyezte fel a fűzfa láz- és fájdalomcsillapító hatását, 1828-ban pedig egy müncheni gyógyszerész számolt be arról, hogy fűzfafőzetből kivont egy sárgás anyagot, amit a fűzfa latin neve (Salix) után, szalicinnek nevezett el, ma pedig acetilszalicilsav néven használjuk gyógyszerként.
Dózsa-Kádár Dóra
