Ön is érzi a nyomást, hogy most már be kellene szerezni a karácsonyi ajándékokat? Nyomasztja a tudat, hogy egyre kevesebb ideje van hátra, vagy lemarad az ünnepi akcióról? Ne aggódjon, mindannyian így működünk, belénk van égetve. Ismerje meg párat a vásárlási ösztönök közül, hogy ellent tudjon állni, ha akar!
A vásárlás szükségének érzete mélyen gyökerező, ősi ösztön, azokból az időkből származik, amikor még vadászó, gyűjtögető életmódot folytattunk. Elődeink, ha megláttak valami olyat, ami fontos volt nekik, egyszerűen felvették a földről, leszakították a fáról. Még akkor is, ha nem is volt rá azonnal szükségük, mert nem lehettek biztosak benne, hogy legközelebb is ott lesz, vagy máshol is megtalálják. Ezt a hiányérzettel magyarázzák a pszichológusok. Ha valamiről azt látjuk, hogy nehezen elérhető, vagy fogyóban van, fokozottabb szükségét érezzük annak, hogy megszerezzük – áll a Gyógyhír Magazin cikkében.
Manapság persze szó sincs arról, hogy valaminek nagyon híján legyünk: ha van rá pénzünk, minden szükségletünket ki tudjuk elégíteni – legalábbis a fejlett társadalmakban. De az ösztön bennünk dolgozik, és ezt nagyon jól tudják a marketingesek is, akik megpróbálják ezt mesterségesen felébreszteni bennünk. Ezt szolgálják a leárazások, a látszólag korlátozott mennyiségben elérhető termékek, az egyedi kiadások, de ide sorolhatók az árverések is. Ilyenkor azt érezzük, hogy ha nem vesszük meg, akkor örökre lemaradunk róla, vagy legalábbis arról, hogy „ jó áron” szerezzük be.
A vásárlás azonban másként is jó érzést is tud okozni, mert megkapjuk annak az érzetét, hogy mi irányítunk. Maga az a lehetőség, hogy eldönthetjük, megveszünk-e valamit vagy sem, sokunknak adja meg azt az élet más területein gyakran hiányzó érzést: hogy miénk az irányítás. Az eredmény, hogy gyakran olyan dolgokat is megveszünk, amikre semmi szükségünk.
A karácsonyi vásárlás mögött persze más pszichológiai folyamatok, marketingtrükkök is befolyásolnak. Helyhiány miatt csak felvillantunk még párat, mint a minden érzékszervünket stimuláló ünnepi vásárok okozta részleges énkimerülést, ami miatt szinte öntudatlanul vásárolunk meg bármit, az árhorgonyzást, ami miatt azt hisszük, jó áron vásárolunk meg egy terméket, ami valójában nem is olcsó, vagy tulajdonosi érzetet: amikor valamit kézbe veszünk máris egy kicsit a magunkénak érezzük, és nehezen engedjük el.
A kérdés csak az, hogy ellent akarunk-e állni ezeknek az ösztönöknek, és ha igen, képesek vagyunk-e kordában tartani szerzési vágyunkat, ráadásul pont karácsonykor, amikor szinte mindenki feloldódik a vásárlás kínálta örömökben?
