A váll egy laza ízület, melyet a lapocka és a felkar alkot. Az ízületi tokot szalagapparátus veszi körül. Aktív stabilizáló szerepe elsősorban a vállat körülvevő rotátorköpenynek van. Ezen felül több rétegben számos izom öleli körül a vállat. Több helyen található folyadékkal teli nyáktömlő, az úgynevezett bursa, ezek „olajozott” működése segíti a mozgást.
Anatómiai felépítésének köszönhetően a váll képes elmozdulni a tér bármely irányába. Amennyiben ez az egység megbomlik, az ízület, a lágyrészek úgy reagálnak, hogy a váll egyfajta kényszertartást vesz fel, ami a legkevésbé fájdalmas, és ezzel kíméli az ízületet. Elindul egy káros folyamat: a váll fáj, így kényszertartásban tartjuk, ezzel csökken a mozgástartomány. Ha csökken a mozgástartomány, akkor a vállízületi mozgások beszűkülnek, csökken az izomzat normál működése, ellenben fokozódik a fájdalmat kikerülő, nem fiziológiás tónusa.
A vállfájás kialakulhat különféle sérülések következtében, de vannak olyan alattomosan létrejövő típusai is, amelyek semmiféle kiváltó okra nem vezethetők vissza. A sérülések létrejöhetnek egy hirtelen, rossz mozdulatra, baleset következtében, vagy hosszantartó, huzamosan egy területet terhelő, „daráló" erőhatás következtében is.
Baleset, sportsérülés esetén természetesen azonnali orvosi ellátás szükséges. Azokban az esetekben azonban, amikor lassan, fokozatosan alakul ki a vállfájás, általában „kivárunk", mondván, hátha elmúlik, biztos csak egy rossz mozdulat volt, meghúzódott, elaludtam, huzatot kapott, és még sorolhatnám a kiváltó okokat, amelyekre a vállfájásunkat fogjuk. A „kivárás" helyett jobb mihamarabb szakemberhez fordulni. Orvosi nyelven „befagyott vállnak" nevezzük azt az állapotot, amikor a vállízület mozgásai szinte teljesen beszűkülnek, a karunkat sem felemelni, sem a hátunk mögé vinni, sem ki- és beforgatni nem tudjuk. Kialakulásának több fázisa van. Eleinte - bár a mozgás még kivitelezhető -, de óriási fájdalommal jár, majd végül beszűkül, ebből az állapotából passzívan is nehéz kimozdítani, vagy szinte egyáltalán nem lehet. Ezt követi egy olyan stádium, amikor a „befagyott váll" oldódik. Ez a folyamat nagyon-nagyon lassú, sok türelmet és kitartást igényel mind a pácienstől, mind az őt kezelő gyógytornásztól.
Jobb megelőzni a befagyott váll kialakulását, vagyis célszerű az akut, pár nap alatt nem gyógyuló vállfájással orvoshoz, gyógytornászhoz fordulni. A komplex kezeléstől - gyógyszer, fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, gyógytorna, fizioterápia - javulás várható.
Ha a kezelés nem vezet eredményre, akkor szóba jöhet az érzéstelenítésben vagy esetleg altatásban végzett „bemozgatás". Ez kiegészíthető arthroszkópos (ízületi tükrözés) beavatkozással, így az ízület feltérképezhető, a kiváltó ok pontosítható. Bár ez minimális műtétnek tekinthető, nem indokolt az azonnali elvégzése. A szakmai álláspont inkább az úgynevezett konzervatív kezelést javasolja, és csak a terápiára hosszú idő alatt (hónapok!) nem reagáló esetekben, valamint sportolóknál, a sportba való gyors visszatérés miatt végeznek arthroszkópos beavatkozást.
Buzási Bea
gyógytornász-fizioterapeuta
2010/08