A nagyvárosokban gyakorlatilag sosincs csend, de ehhez már a legtöbben annyira hozzászoktunk, hogy észre sem vesszük, mennyire hangos a környezetünk. Vidéken jobb a helyzet, a külvárosokból ingázók legalább otthonukban megpihenhetnek. A zaj a halláskárosítás egyik legjelentősebb tényezője, tudatosan kell tennünk azért, hogy védjük fülünk egészségét.
A mai tinédzserek hallása rosszabb, mint szüleiké, nagyszüleiké volt az ő fiatalkorukban. Sok tizenévesnél jelentkeznek olyan hallásproblémák, amelyek egykor csak az időseknél jelentkeztek. Nagyvárosokban nemcsak az utca hangos, a lakásban sincs csend, a forgalom zaja mellett el kell viselni a szomszédban élők zsivaját is. Az állandó zaj egy bizonyos határon túl már kifejezetten ártalmas, terheli az idegrendszert, és csökkenti a fül hallóképességét. Az erős zaj hatására a belsőfül sejtjei károsodhatnak, és egy bizonyos ponton túl már nem képesek regenerálódni.
Tartós ártalom
A zajérzékenység igen eltérő az egyes emberekben, a hangos környezetben azonban mindenki hallása károsodik valamilyen mértékben. Alvászavar, nagyothallás és a rendkívül zavaró, életminőséget rontó fülzúgás lehet a következmény. Dr. Miltényi Csilla fül-orr-gégész szakorvos szerint a különböző frekvenciájú és erősségű zajok hatására a szervezet működésében átmeneti vagy maradandó károsodások alakulhatnak ki, mind a hallószervben, mind a központi és vegetatív idegrendszerben. Ismert, hogy a repülőterek környékén lakók életéből átlagosan egy-két évet elrabol a zajártalom.
- Már az irodákban és az utcán sétálva érzékelhető, hogy a 30-65 dB (decibel) erősségű zaj csökkenti a beszédmegértést, a koncentrációképességet. 85 dB feletti zajártalom a belsőfül károsodásához, átmeneti, majd idővel maradandó halláscsökkenéshez vezet. A halláskárosodás az egyik legsűrűbben előforduló testi károsodás. Magyarországon például a felnőttek körülbelül 10 százaléka szenved tőle. Részben magunknak köszönhetjük a bajt - figyelmeztet a szakorvos.
Felnőtteknél az a probléma, hogy nagyon sokan dolgoznak zajban, és nem veszik komolyan az előírásokat, nem teszik fel a zajvédőket. A kamasz korosztály pedig túl hangosan, ráadásul túl hosszú ideig hallgatja a sétálómagnót, mp3-lejátszót. A gyakori diszkózás sem tesz jót a hallásnak, főleg ha valaki a hangfal mellett állva élvezi a zenét órákon keresztül.
Miltényi doktornő óva int a túl erős hangoktól, hiszen a diszkókban és néhány nagyszabású koncerten a zaj ereje gyakran eléri a 110 decibelt, vagyis hangosabban szól, mint egy légkalapács. Csak összehasonlításul: 120-130 decibel körüli hanghatás ér bennünket, amikor száz méter távolságra tőlünk felszáll egy lökhajtásos repülőgép, ez a zajszint már fájdalmat okozhat a fülben.
- A halláscsökkenés általában fokozatosan alakul ki, de süketség hirtelen felléphet nagy hanghatású robbanás, például a közelünkben felrobbanó petárda durranása esetén.
Maradandó károsodás
A zaj erőssége és időtartama egyaránt fontos - minél erősebb, annál rövidebb idő alatt okoz halláskárosodást. A zaj által okozott élettani károsodások gyakran csak hosszú idő után észlelhetők. Később a korral amúgy is együtt járó halláscsökkenés és az esetlegesen elszenvedett zajártalom hatása összeadódik.
A zajártalom okozta halláskárosodás megelőzésének érdekében többféle óvintézkedést érdemes tenni. Elsősorban a zajforrások csökkentése és kiiktatása szükséges, lehetőleg kerülni kell az erős zajt. Minél hangosabb a környezet, annál kevesebb időt szabad ott eltölteni.
A sétálómagnókat, mp3-lejátszókat csak rövid ideig, mérsékelt hangerővel ajánlatos hallgatni. Hangos üzemekben hallásvédőket, például műanyag vagy gumihab füldugót, illetve a zajt hatékonyan elnyelő, glicerinnel töltött fülvédőt kell használni.
A hallássérülés nem szégyellnivaló károsodás, nem kell titkolni, de némán tűrni sem érdemes. A legcsekélyebb figyelmeztető jelnél ajánlatos fül-orr-gégész szakorvoshoz fordulni, nem kell megvárni azt az állapotot, mikor a körülöttünk lévő világgal a halláscsökkenés miatt elveszítjük a kapcsolatot.
Tudta?
Magyarországon egymillióra becsülik a halláskárosodottak számát, közülük 250 000 kap szakszerű ellátást. Pedig ma már észrevehetetlenül apró hallókészülékekkel tudják korrigálni ezt az érzékszervi károsodást.
A nagyothallás okai
A fül betegségeinek jellegzetes tünete a halláscsökkenés, amely minden esetben fül-orr-gégész szakorvosi vizsgálatot igényel.
* Veleszületett betegségek: az ép hallású kisbaba megismeri az édesanyja hangját, és összerezzen az erős zajoktól. Hat hónapos korában odafordul, ha tapsolunk a háta mögött, és gőgicsél, amikor beszélünk hozzá. Ha nem reagál a zajokra, hallásvizsgálatot kell kérni, mert a hallás a beszédfejlődés feltétele.
* Vezetéses halláscsökkenés: oka a külső- vagy a középfül betegsége. Leggyakrabban a külső hallójáratban összegyűlt, megkeményedett fülzsír áll a panasz hátterében. Eltávolítását bízzuk fül-orr-gégészre, mert a házi „fültisztítással" rendszerint nem sikerül megoldani a problémát.
A külső hallójárat és a középfül gyulladása ugyancsak halláscsökkenéssel és erős fájdalommal jár, antibiotikummal gyógyítható.
Az otoszklerózis (a fül meszesedése) érintheti a középfül hallócsontjait vagy a belső fülben elhelyezkedő csigát, ez az időskori hallásromlás tipikus oka.
* Idegi halláscsökkenés: a belső fül vagy a hallóideg betegsége váltja ki. Hátterében állhat vírusfertőzés is.
* A halláscsökkenés leggyakoribb oka a zajártalom.
Márton Anita