Egy 47 éves hajadon évek óta tartó viselkedését írom le. Viselkedését motiválhatja, hogy munkája során nagyon sok hányatott sorsú emberrel (hajléktalan, munkanélküli, alkoholista), pereskedésekkel, válásokkal találkozott. Ezeket ő nagyon a szívére veszi.
Állandó problémája: nem hagyott-e el vagy nem felejtett-e el valamit. A lakásajtó bezárását többször ellenőrzi. Az utcán a földet lesi, ha valamit meglát, felveszi: nem ő veszítette-e el. Holott előtte a közelében sem járt! Vásárlási kényszere van. Ha leárazás van, akkor a szükségesnek a többszörösét (élelmet, mosószert) veszi meg. Arra hivatkozik, hogy nagyon megéri, mert sok pénzt megtakarít! Szerintem inkább sok pénzt kidob! Ugyanis annak egy része elrothad, avas lesz, ráun, kidobásra kerül! Így nem olcsóbb a vásárlás!
Gyakran mos kezet, viszont a fürdőkádat, a WC-t, a mosdókagylót piszkosan hagyja. Lakása egy szeméttelep benyomását kelti, oda mindent összehord. Amit talál, felviszi, ledobja, rajta járkál. Rengeteg használt ruhát összeszedett. Kidobni semmit nem lehet, mert hátha jó lesz valamire. Vagy később esetleg ő is nincstelenné válik, és akkor nem tud ruhákat venni.
Egyéb tünete: állandóan fázik, nyáron is melegítőt hord. Korábbi vizsgálat szerint ezt a pajzsmirigy alulműködése okozza. Munkahelyéről, amit nem szeret, szinte állandóan elkésik. Kivizsgálásra, kezelésre nem akar elmenni. Ő nem beteg! Van terápia ez ellen?
Válasz
Nagyon tipikus probléma. Alattomosan fejlődik ki, és sokáig a normalitás benyomását kelti. Alaposság a tisztaságban, óvatosság az ellenőrzéseknél és takarékosság a gyűjtögetésnél, ezek elfogadott és értékelt dolgok. Ezért a környezet nem is kérdőjelezi meg az ilyen viselkedéseket nagyon sokáig, még akkor sem, amikor az már irreális mértéket ölt. Amikor már rengeteg időt elvesz más feladatok elől, és az eredeti funkciója ténylegesen elveszik.
A közbeszéd mániákusnak nevezi az illetőt, de valójában kényszergondolatokról és -cselekvésekről van szó. Többnyire az, aki ebben szenved, érzékeli gondolatai és viselkedése ismétlődő, túlzásba vitt jellegét és értelmetlenségét. Felfogja, hogy
a 10. és 13. kézmosás között nincs valódi tisztasági különbség, mégis belső feszültséget kelt, ha azt a viselkedést a szerinte kellő számban nem ismétli meg. Általában társul egy mágikus-misztikus gondolkodási háttérrel, például a gyűjtögetés megvéd az elszegényedéstől. Nem mérlegeli, hogy a gyűjtött dolog hasznos vagy szemét. Csak a cselekvés megtétele a fontos, a belső stressz-mentesüléshez. Az évek során a kezdeti „hóbort" komoly betegséggé növi ki magát. Leggyakrabb a tisztálkodásra, ellenőrzésre, gyűjtögetésre, lassúságra vonatkozó kényszer. Kezelés nélkül elveszi az életteret, időt, kapcsolatokat, megélhetést. Kezelésében fontos a környezet szembesítése azzal, hogy a viselkedés beteges! Segíteni kell, hogy pszichiáterhez forduljon! Támogatni a komplex bio-pszicho-szociális állapotváltoztatását! Mint minden betegségnél, itt is igaz, minél később kerül szakemberhez, annál kedvezőtlenebb a gyógyulási prognózis.
Dr. Kökényesi Marianna pszichiáter