Észak-Európában őshonos a hamvas sötétkék termésű fekete áfonya. Hazánkban fenyvesekben, bükkösökben találkozhatunk vele. Az érett bogyó finom csemege, ehetjük nyersen és feldolgozva is. Gyógyhatása évszázadok óta ismert, de ma is tartogathat meglepetéseket.
Az orvostudományi feljegyzések a XVI. században említik a gyógyhatású fekete áfonyát. Hagyományosan a szárított levelét, vagy gyümölcsét alkalmazták, többek között a C-vitamin hiánya miatt fellépő skorbut, továbbá veseköves és epepanaszok kúrálására. Tapasztalatok szerint a termése eredményesen használható hasmenésre, a száj- és torokfertőzések kezelésére, a leveléből készült gyógytea pedig csökkenti a vércukorszintet, ezért a diabétesz kiegészítő terápiájában megbecsült szerepe lehet.
Értékes hatóanyagok
A hamvas-kék bogyók legfontosabb anyagai az antioxidánsok, az antociánok, proantociánok, leukoantociánok, flavonolok és származékaik. Ezek a biológiailag aktív hatóanyagok serkentik a kollagén szintézist és a keringést, ezáltal hozzájárulnak a kötőszövetek és a bőr egészségéhez. Antibakteriális hatásuk mellett jótékonyan támogatják az immunrendszer védekezőképességét. Az antioxidánsoknak köszönhetően a fekete áfonya védi a szem egészségét. Mivel a szervezet minden pontján serkenti a kapilláris erek vérellátását, így hozzájárul a szemfenék érhálózatának épen tartásához. Segít az ideghártya regenerálódásában. Erre az angol pilóták figyeltek fel a második világháborúban. Aki bevetés előtt áfonya-lekváros kenyeret kapott, sokkal jobban látott a sötétben, és kevésbé vakították el a légelhárítás fényszórói.
Az áfonyabogyó tartalmaz még növényi rostokat adó pektint, gyümöcssavakat, cukrokat, A-, B1- C- és D-vitaminokat, pantoténsavat és nikotinamidot. Összehúzó hatású cseranyagai miatt a szárított áfonya segít elmulasztani a hasmenést, a fogíny-, szájnyálkahártya- és torokgyulladásokat. A frissen szedett bogyók inkább hashajtóként működnek.
Az értékes hatóanyagokból jutott a levelekbe és a friss hajtásokba is, melyek szintén tartalmaznak cseranyagokat, biológiailag aktív savakat, flavonoidokat, továbbá értékes nyomelemeket. Teája epe- és hólyagbetegségek esetén jótékony, vesetisztító, vércukorszintet karbantartó hatású.
Neves rokonok
A fekete áfonya kevésbé ízletes, de ugyancsak kiemelkedő gyógyhatással rendelkező rokona a vörös áfonya és a tőzegáfonya. A vörös bogyók íze fanyarabb, savanykásabb, ezért inkább feldolgozva, illetve kivonatként, kapszulában zárva fogyasztjuk.
A vörös áfonya a fenyvesek, bükkösök növénye, míg a tőzegáfonya a tőzegmohalápokon érzi otthon magát. Hazánkban védett növény, gyűjtése és termesztése engedélyhez kötött. Különösen nagy bogyókat terem az Észak-Amerikában őshonos tőzegáfonya (cranberry).
A vörös áfonya és a tőzegáfonya egyaránt olyan anyagot tartalmaz, amely képes meggátolni az E. coli baktérium megtelepedését a hólyag falán, illetve a húgycsövön, ezért előnyösen alkalmazható húgyúti megbetegedések, fertőzések megelőzésére és kezelésére. Ezen kívül gazdag forrása antioxidáns hatású bioaktív anyagoknak, amelyek hatástalanítják a szabad gyököket, így hozzájárulnak a szervezetben a fertőzések és a gyulladásos folyamatok leküzdéséhez. Növelik a szervezet ellenálló képességét, erősítik az immunrendszert, emellett jelentős a sejtregeneráló hatásuk is.
Kolimár Éva