Óvatos becslések szerint a népesség tíz százaléka horkol, a borúlátóbbak szerint legalább harminc százalékuk teszi nyugtalanná a vele együtt élők éjszakáit. A nemkívánatos muzsika olyan hangos lehet, hogy miközben a zajokozó békésen alszik, külön szobába űzi a hálótársát.
Alvás közben izmaink ellazulnak, ez történik a felső légutakban is. A horkolás a garatban keletkezik, ahol belégzéskor a lágy szájpad, a nyelvcsap (uvula) szöveteinek rezgése váltja ki a fűrészelő hangot.
A hajlamosító tényezők közül a legfontosabb a nem, ugyanis tízszer annyi férfi horkol, mint amennyi nő. Létrejöttében szerepet játszhatnak anatómiai okok: a túl hosszú lágy szájpad és nyelvcsap, a légutak beszűkülése, a megnagyobbodott mandulák, az elhízás következtében megvastagodó garatfal, amely beszűkíti a levegő útját. Elősegítheti a zajkeltést a testhelyzet (háton fekvés), a kimerültség, a vastag nyak, a dohányzás, az alkoholfogyasztás.
Panasz esetén fül-orr-gégészeti vizsgálattal tisztázható, hogy az akaratlan zajkeltésnek van-e anatómiai oka. Ha a diagnózis szerint csupán ártalmatlan horkolásról van szó, életmód-változtatással, gyógyhatású készítményekkel enyhíthető az akaratlan zajkeltés. Hasznos lehet a testtömeg csökkentése, a dohányzás elhagyása, és az alkohol mellőzése a lefekvés előtti órákban.
A horkolás azonban nem mindig ártalmatlan. Ha a ritmusosan ismétlődő „muzsika" megszakad, majd hosszabb szünet után hangos horkantással tér vissza, a csend légzéskimaradásra utal. Bár az alvó erre sem ébred fel, másnap megérzi, hogy álma nem volt pihentető. Fáradtan, izzadt tarkóval, kiszáradt szájjal ébred, nap közben aluszékony, a koncentrálóképessége csökken, akkor érdemes orvoshoz fordulnia, mert valószínűleg alvási apnoéban szenved.
Ez már nem ártalmatlan „zajkeltés", hanem betegség. A légzéskimaradás során az agy nem kap elég oxigént, a csend utáni horkantás a szervezet vészreakciója a fulladás elkerülésére. A hosszabb ideje fennálló alvási apnoé megnöveli a magas vérnyomás, a szívinfarktus, az agytrombózis, az agyembólia, az elbutulás kialakulásának kockázatát. Ilyen esetekben indokolt az alváslaboratóriumi vizsgálat, mert az alvási apnoé kezelhető állapot.
Kolimár Éva